2022-ben végre a végtelen meló és családozás (amikért egyébként végtelenül hálás vagyok) mellé találtam egy hobbit, az órázást. Pénzem mondjuk kevés van hozzá, eléggé megcsappantak a vállalkozós bevételek, de nem csak az alsó középkategóriás órák adás-vétele, hanem az órákkal való minimál kereskedés és az órák szerkezete, szervizelése is érdekel és tök jó mert így a hobbi kitermeli önmaga költségét. A történelmen, politikán, gazdaságon és a kosárlabdán kívül kevés dolog köt le, úgyhogy itt volt az ideje valami újnak, ami kézzel fogható.

Az órák iránti érdeklődésem a Beszéljünk órákról csatorna, az Őszintén órákról valamint a 3 órás podcast tartalmakat fogyasztva alakult ki. Ezek a műsorok azért zömében olyan órákról szólnak, amelyeket életemben nem lesz esélyem megvenni, de az a jó, hogy ebben nem is ez a lényeg. Szóval írtam pár sort a gyűjtésről, adás-vételről, képzésről és szerelésről.

Adás-vétel

A fenti tartalmak fogyasztása közben ha fogékony rá az ember, elkezdik érdekelni az órák részletei, nemcsak a méret, a típus, hanem a részletek is, milyen werk van benne, hogy működik, miért népszerű. Alapvetően a Chrono24 felületén kezdtem el az órák vásárlását eladását, viszonylag az órás hobbi korai szakaszában, – annak is ajánlom aki nem akar adni-venni, tök jól lehet követni az óratrendeket, minek hogy változik az ára, nagyon jól összerakott webshop ez rengeteg plusz funkcióval – az ok egyszerű, alapvetően a fizetésemből erre nem telne, úgyhogy a két másik vállalkozásból származó bevétel állna erre rendelkezésre amennyiben nem lenne 3 gyermekem és ház meg autó meg minden ami elromlik. Azt kezdtem el csinálni, hogy néhány márkából, amelyek pártízezres nagyságrendek, de jóminőségű, valódi óragyártók – milliósak nyilván nem jönnek szóba – mint a Citizen, Orient, vagy a Swatch olyan kiadásokat kerestem, ahol az árazás szórása magas a kereskedőfelületen. Például a Citizen Promaster (NY0086-83L) esetében csak Európán belül is beszélhettünk egy időben 20-30 ezer forintos eltérésekről – míg Észak-Európában 67.000 forintottól elérhető volt az óra, addig ezek az órák Olaszországban 90.000 forint alatt nem voltak hirdetve – így elég akár 80-85.000 forintra beárazni az órát, nem te adod a legdrágábban, mégis keresel rajta.

Citizen Promaster ny0086-83l “Promaster Marine”

Ugyanez az helyzet az Orient Bambino open-heart kiadásának esetében (RA-AG0003S10B), ahol 63.000 forintért is talált az ember, de Magyarországon ugyanebben az időben már 115.000 forint környékén volt csak elérhető (euroárfolyam, áfa érték, stb). Ezen esetekben ha 3-4 darabot is rendelünk, a 3. továbbadása kitermeli a 4. példány megtartását – vagy beforgatását a családi büdzsébe, volt mindkettőre példa.

A Swatchokkal szintén kis befektetéssel lehet kevés melóval egy kis kiegészítést keresni, ebben az esetben Olaszországból rendeltem 10 90-es évekbeli darabot és Magyarországon tudtam eladni üzleteknek, majdnem dupla annyiért – mindezt úgy hogy a visszajelzések alapján ők is rendesen raktak rá árkülönbözetet.

A Távol-keletről rendelni és Európában eladni pedig még nagyobb buli lehet, de azért ennyi szabadidőm nem lesz egy jóideig.

Szóval ezt néha csinálgatom, ajánlom bárkinek, jól ki lehet jönni belőle, anélkül hogy az ember bárkit átvágna, picit melós illetve érdemes előtte tájékozódni a piacról.

“Gyűjtés“

Hát a fenti módon csomóan elkezdhetnek “gyűjteni” – nyilván van, akinél az óra 1milla felett kezdődik, az más műfaj – az én eddigi óráim aztán tényleg nem milliós tételek, de órák és nem divatórák, hamisítványok, etc. és sokfélék.

Jó ez a dolog, főleg ha az ember ezt össze tudja kötni ez úgy szenvedéllyel, tudással, vagy akár bevételi forrással.

Az én óráim tipikusan “belépőgyűjtemény”, valószínűleg az is marad sokáig, több Swatchot, Casiot tartalmaz, van Zeppelin, Citizen és Roamer (svájci kisbrand) is benne – meg egy vintage Glashütte Original! – és persze két régi óra, mikor még fogalmam sem volt az egészről, dehát mégiscsak évekig hordtam ha “vakon” is, egy Daniel Klein és egy Lorus.

De nemcsak az új, a vintage órák keresését, gyűjtését, adás-vételét is szívesen ajánlom, ott is kevés pénzből, vagy pont ezek eladásával gyűjtött pénzből el lehet indulni. Szóval van aki ezt nem is nevezi gyűjteménynek, nem is emészt fel pénzt ha okosan cserélget az ember és mégis az adás-vétel és a szervíz mellé valami nála is marad, van mit birizgálni a gyerekekkel, ismerősökkel.

Amikor adsz és veszel, gyűtesz, órákkal foglalkozol akkor egészen sok érdekes dologgal találkozhatsz.

A Rolex, a Patek vagy az Audemars Piguet esetében megszokott dinamika, hogy a megvétel és használat után is megy fel az óra ára, hiszen olyan hosszú a várólista, hogy az embernek fogalma sincs mikor jut hozzá – így a használt, karcos óra értéke felmegy, hiszen azt megrendeled az eladótól és megkapod, míg ugyanez a modell magától a gyártótól lehet hogy évek múlva sem érkezik meg. Az azonnali vásárlás így felnyomja az árat.

Ez a jelenség nem szokott előfordulni olcsóbb, de középkategóriás gyártóknál sem, viszont a Casio MTP szériájának új, kék (Tiffany kék) verziója világszinten is hiánycikk lett, így Chrono24-en az ára egyszerű, alsókategóriás kvarc casióhoz képest elképesztő dolgokat produkál.

CASIO MTP-1302PD-2A2VEF az óra típusa, Magyarországi listaára kb. 22.000.-

Ehhez képest beszúrom a képet, milyen árakon megy és TÉNYLEG ELMEGY! Rengeteg kattintás van ezeknek a hirdetéseken, folyamatosan frissülnek – tehát itt a történelem első, nem luxusórája, ami NEM limitált szériás, 50 euróba kerül újonnan, használtan mégis 2-3-4-szer olyan drágán megy el a másodpiacon, mint amennyibe újonnan kerül…

Képzés, szerelés

Amikor már nagyban adtam vettem és telipofára fogyasztottam a fent megjelölt csatornák tartalmait, egyre jobban elkezdett érdekelni az órák működése. Főleg a mechanikus órák, de gyakorlatilag laikus szemmel a kvarc órák működésének részletei, az áramkörök is érdeklődést váltottak ki belőlem. Az okosító anyagok, a Magyar Órás Szakmai Könyvek Gyűjteménye elég vaskosak, úgyhogy közben begyűjtöttem családi körben az elromlott, lemerült, elrohadt órákat és elkezdtem szerelgetni.

A kézügyességem borzasztó, a legózás után nem igazán volt olyan műhely vagy egyéb barkács meló, amiben jó lettem volna.

De végre lett valami, ami nem történelem, meg politika, vagy társadalomtudomány, esetleg sport, hanem kézzel fogható, elmélyülős.

Az itthoni nagybetűs órásképzés ha jól tudom megszűnt, leginkább a Vályi család, valamint a Seiko Magyarország képzése maradt – jó lenne valamelyikre eljutni a közeljövőben.

Na de kezdőszerszámokkal, kvázi anyagi befektetés nélkül belevágtam és egészen élvezetes.

Szóval elemcserére és szíjállításra, kisebb beavatkozásokra jelentkezzetek nyugodtan az elérhetőségeimen, én kb. anyagköltségért vállalom – mechanikus óra szétszedésére, vagy a Rolexetek nagyszervízére viszont egyelőre tartsátok meg a jól bevált mestert!

Keressetek hobbit ha nincs mert felőröl a munka meg a család önmagában! Lehet hogy nem most, de hidd el érdemes.

Béke